Wackernagel és munkatársai elemezték a nemzetgazdaságok biokapacitási korlátoknak való egyenlőtlen kitettségét. Legelőnyösebb helyzetben azok az országok vannak, ahol átlag (10 ezer USD/fő) feletti jövedelem és biokapacitási korlátokon belüli élet valósul meg. Ilyen például Svédország és Kanada. Madagaszkáron vagy Eritreában alacsony jövedelem van, de biokapacitás-többlet. A legtöbb európai országban – így például Franciaországban vagy Németországban – magas jövedelem mellett lépik túl a fenntarthatósági kereteket (Magyarország is ide tartozik).  A kutatók aggasztónak találták, hogy egyre több ember él olyan országokban, ahol egyszerre van biokapacitás-hiány és átlag (10 ezer USD/fő) alatti jövedelem. Ide tartozik például Algéria vagy India. Az alacsony jövedelem meghiúsítja ezeknek a gazdaságoknak a képességét arra, hogy versenyezzenek a szükséges erőforrásokért a globális piacon. Vizsgálataik szerint 2017-ben az emberiség 72%-a élt ilyen országokban. Ez a tendencia nem csak a fejlődés fenntartásának lehetőségeit rontja, hanem a szegénység felszámolásának esélyét is megszünteti, ezt a helyzetet nevezzük „ökológiai szegénységi csapdának”.

Az erőforrás-biztonságot és a jólétet fokozó fejlesztési stratégiák nemcsak lehetségesek, hanem elengedhetetlenek is. A megoldásokat a szerzők öt, egymást átfedő eredménykategóriába sorolják, az első a kínálati, a másik négy pedig a keresleti oldalon:

1. A bolygó tartós biokapacitásának növelése a megőrzésre, helyreállításra és regeneratív felhasználásra való összpontosítással. A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák egészségének gyors eróziója miatt a bioszféra ökoszisztémáinak védelme létfontosságú.
2. Városok – a kompakt és integrált városok tervezése és irányítása hatékony épületekkel, ami a közlekedési igényeket is csökkenti.
3. Energia – a fosszilis tüzelőanyagok kivonása megújuló energiaforrásokkal való helyettesítését és a hatékonyság növelését jelenti. A fosszilis energiából származó üvegházhatású gázok kibocsátásának elnyeléséhez szükséges földterület jelenleg az emberiség teljes ökológiai lábnyomának legnagyobb részét teszi ki.
4. Élelmiszerek – a termelés, az elosztás és a feldolgozás javítása. A fogyasztási szokások megváltoztatása, az állati eredetű termékek háttérbe szorítása és az élelmiszerpazarlás elkerülése kínál lehetőségeket. Az élelmiszerigény önmagában jelenleg a Föld biokapacitásának nagyjából 50%-át foglalja el.
5. Népesség – a kisebb családok ösztönzése. A bolygón osztozó emberek száma határozza meg, hogy egy emberre mennyi biokapacitás jut. Az emberek életminőségének javítása gyakran a családok méretét is csökkenti, különösen a nők egyenlő jogainak és lehetőségeinek biztosításával, valamint a biztonságos és megfizethető családtervezés mindenki számára elérhetővé tételével.

Forrás: Wackernagel et al (2021): The importance of resource security for poverty eradication. Nat Sustain (2021). https://doi.org/10.1038/s41893-021-00708-4

Összeállította:

SZIGETI CECÍLIA

PhD, egyetemi docens

Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék

szigetic@sze.hu