Napjaink gyors változásait minden szervezetnek fel kell dolgoznia. Ha jól tud alkalmazkodni egy szervezet, akkor tekinthetjük azt reziliensnek. Ez igaz a társadalomra is, amelynek igen megterhelő a technológiai és gazdasági környezet gyors változása. A társadalom esetében a társadalmi intézmények azok, amelyek támogathatják az alkalmazkodást, a rezilienciát. A publikáció ezen intézmények által fejleszteni szükséges hat dimenzió 22 kritériumát járja körbe. 

Világunkban rendkívül gyorsan változik a technológia, amelyhez igyekszik alkalmazkodni a gazdaság, valamint a klímapusztításnak és a globális túlforrósodásnak köszönhetően a környezetünk is folyamatosan átalakul. Ezeket a változásokat szükségszerűen követi a társadalom átalakulása is, bár jóval lassabb ütemben. Olyan intézményekre van szükségünk, amelyek elősegítik a társadalom alkalmazkodóképességét, és lehetővé teszik, hogy a társadalom a különböző változások ütemével arányos sebességgel módosítsa intézményeit. A hagyományosan konzervatív és reaktív intézményeknek támogatniuk kellene a társadalmi szereplőket abban, hogy tervszerű folyamatok és tudatos lépések révén proaktívan reagáljanak, de a spontán és autonóm változások ápolásához és ösztönzéséhez is hozzájáruljanak, valamint tegyék lehetővé az intézményi újratervezést. Gupta és szerzőtársai arra keresik a választ ebben a publikációban, hogy hogyan lehet felmérni a helyi vagy nemzeti szintű intézmények azon jellemzőit, amelyek ösztönözik a társadalom éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képességét.

A tanulmány hat dimenziót mutat be, amelyek a változatosság, a tanulási kapacitás, a tér az önálló változásoknak, a vezetés, az erőforrások rendelkezésre állása és a jó/méltányos kormányzás. Ezek a dimenziók és a hozzájuk tartozó 22 kritérium alkotják az alábbi alkalmazkodóképesség-kereket.

Ez a kerék segíthet annak meghatározásában, hogy az intézmények ösztönzik-e a társadalom alkalmazkodóképességét az éghajlatváltozásra való reagálásra; és hogy lássuk, hogy az intézményeket újra kell-e tervezni, és ha igen, hogyan. Az ábrából talán az egy- és duplahurkos tanulás szorult magyarázatra leginkább. Az adaptív intézmények bátorítják a szereplőket a tanulásra, és arra, hogy megkérdőjelezzék a fennálló ideológiákat, kereteket, szerepeket, szabályokat és folyamatokat. Az egyhurkos tanulás esetében csupán a rutinokat javítják, míg a duplahurkosnál a társadalmi szereplők kétségbe vonják a normákat és az alapvető feltevéseket. Főleg a védekező rutinok („begyöpösödés”) akadályozhatják ezen tanulási folyamatokat, gátolva az alkalmazkodóképesség fejlesztését, és így csökkentve a társadalom rezilienciáját.

1. ábra: Alkalmazkodóképesség-kerék

Forrás: Gupta, Termeer et al. 2010, 464. o.

Fontosnak tartjuk, hogy a vezetésnek kell egy erős vízió, amit meg tud osztani a lakosokkal, és azok támogatni is tudják azt, azonosulni tudnak azzal. Valamint, hogy a vállalkozói készségek is alapvetők a fejlesztésben, ezért a vállalkozások bevonása is nagyban segíti a reziliencia erősítését. Hiszen egy vállalkozásnak sokkal gyorsabban kell reagálni a piaci környezet változásaira, tehát a vállalkozások a társadalom tanítói lehetnek a reziliencia terén. A jó kormányzás tényezőből az elszámoltathatóságot érdemes kiemelni, hiszen a bizalom alapja az ellenőrzés. Az átláthatóság, mint alapelv jelenik meg az információkhoz való folyamatos hozzáférésben is, amelyben komoly hiányosságokkal rendelkezünk Magyarországon, a városi/települési adatvagyonok kezelésének a mai korban – amikor az adat az új olaj – már sokkal magasabb szinten kéne működnie, szintén – többek között – a reziliencia erősítése érdekében.

A különböző intézményeknek tehát – mint olyan „szabályrendszerek, döntéshozatali folyamatok és programok, amelyek társadalmi gyakorlatokat hoznak létre, kijelölik a szabályokat a résztvevők számára, és útmutatót nyújtanak a különböző szerepek tagjai közötti interakciókhoz” (Gupta, Termeer et al. 2010, 2. o.) – lehetővé kell tenniük a társadalom alkalmazkodóképességének fejlődését. Ilyen intézmény lehet akár egy egyetem vagy egy kutatóintézet is, amelyek saját magukat is vizsgálhatják a 22 kritérium alapján.

Forrás: Gupta, Joyeeta & Termeer, C.J.A.M. & Klostermann, Judith & Meijerink, S. & Brink, & den, van & Jong, Pieter & Nooteboom, Sibout & Bergsma, Emmy. (2010). The Adaptive Capacity Wheel: A Method to Assess the Inherent Characteristics of Institutions to Enable the Adaptive Capacity of Society. Environmental Science and Policy 13 (2010) 6. 13. 10.1016/j.envsci.2010.05.006. (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1462901110000638)

Összeállították: