Sajnos azonban a tényadatok alapján sem pontos a kép, hiszen a fesztiválszervezés önálló ágazatként nem jelenik meg a nemzetgazdasági teljesítmény statisztikáiban. Épp ez volt a kiindulópontja annak a Budapesti Gazdasági Egyetemen (BGE) lezajlott hároméves kutatásnak, amely a fesztiválágazat jelentőségének számszerűsítését tűzte ki célul. A projekt a koronavírus-világjárvány kitörése előtt zárult le, így a résztvevő kutatók nemhogy a vizsgálatok megkezdésekor, de még a legfontosabb hatáselemzési eredményeket összefoglaló, a Közgazdasági Szemle 2020. júniusi számában megjelent, a kutatási zárótanulmányon alapuló cikk (http://www.kszemle.hu/tartalom/cikk.php?id=1911) benyújtásakor sem gondolták, hogy írásuk megjelenésekor, s valójában még ma is ennyire aktuális lesz.

Kutatásuk motivációja nem az ágazat leállása esetén kieső gazdasági teljesítmény meghatározása volt, hanem az, hogy a fesztiválok népszerűsége ellenére „az ágazat méretéről, gazdasági jelentőségéről csak meglehetősen kevés és egymásnak ellentmondó információnk van.” Fő céljuk ennek a bizonytalanságnak a csökkentése volt. A projekt során összesen tizennégy fesztiválra kiterjedő, 24.000 darab lakossági és látogatói kérdőív, illetve 30 darab mélyinterjú felvételét és feldolgozását, hatáselemző input-output modell kidolgozását és a vizsgált fesztiválokra történő alkalmazását, számos műhelyvitát, a fesztiválszakma képviselőivel és a kapcsolódó gazdaságstatisztikai elszámolásokban jártas szakértőkkel folytatott konzultációt, valamint a kutatócsoport tagjai közötti folyamatos együttműködést magába foglaló, alapos vizsgálatot végeztek.

Teljeskörű gazdasági hatáselemzésre – a rendelkezésre álló adatok alapján – végül csak nyolc fesztivál esetében volt lehetőség, ezek eredményeit mindenesetre igyekeztek kivetíteni a körülbelül 300 tagot számláló (vagyis 300 fesztivált magába foglaló) Magyar Fesztivál Szövetségre. Az elemzés legfontosabb következtetése, hogy – annak ellenére, hogy „a nemzetgazdaság teljes éves hozzáadott értékének, valamint foglalkoztatott létszámának a kapott eredmények csupán 0,1-0,2 százalékát adják” – „a fesztiválok pár napos időtartamuk alatt is képesek a hivatalos gazdaságstatisztika által valóban számontartott, kisebb ágazatok éves teljesítményével összemérhető hatásokat generálni” (lásd az „Ideje gazdasági ágazatként gondolni a fesztiválturizmusra” címmel a SZEHírekben is megjelent beszámolót: https://uni-archiv.sze.hu/hirek-1/ideje-gazdasagi-agazatkent-gondolni-a-fesztivalturizmusra).

2020 áprilisának végén a Portfolio számolt be egy másik hasonló elemzésről, amely viszont kifejezetten azzal a céllal készült, hogy az elmaradó fesztiválok gazdasági növekedésre, GDP-re gyakorolt hatásait számszerűsítse (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200429/hatalmas-kart-okozhat-magyarorszagnak-ha-oszig-elmaradnak-a-fesztivalok-428958). Az előrejelzés a HÉTFA számszerűsített általános egyensúlyi (Computable General Equilibrium, CGE) modelljével készült. Az előzőekben bemutatott BGE-s eredményekkel való összehasonlítás során a Portfolion megjelent rövid összefoglaló alábbi kulcselemeire támaszkodunk:

1. „Magyarországon évente több mint háromezer fesztivált rendezünk és látogatunk...”, illetve az Artisjus nyilvántartásaira hivatkozva HÉTFA munkatársai közölnek egy másik számadatot is azokra a fesztiválokra, „ahol valamilyen élő-zenei koncert elhangzott...” – „2018-ra vonatkozóan 1151 ilyen fesztivált” azonosítottak az országban;
2. modelljük „…becslése szerint minden egyes fesztiválra el nem költött forint körülbelül 7 forintot von ki a gazdaságból a szektorok közötti tovagyűrűző hatásoknak köszönhetően”; illetve
3. „…ha az idei [vagyis a 2020. évi] fesztiválok elmaradnak, akkor az emiatt a magyar gazdaságból kieső jövedelem akár a GDP közel 1%-át is elérheti.”

Az előzőekben felsorolt pontokat ugyanilyen sorrendben vetjük egybe a BGE fesztiválkutatásának (továbbiakban BGE) eredményeivel.

Valószínűsíthető, hogy a HÉTFA a fesztiválok számával kapcsolatban rendelkezésre álló becslések közül a legnagyobbal számolt. Ez a BGE által figyelembe vett, nagyjából 300 db rendezvényhez képest tízszeres különbség. De ha a rövid összefoglalójukban szerepelő kisebb, 1151-es adatot tekintjük, a differencia ebben az esetben is több, mint háromszoros. Ilyen széles körben vizsgálódva kérdéses, hogy mindegyik rendezvény valóban megfelel-e a fesztivál szigorúan vett definíciójának (a szövetség tagjainak esetében ez garantált). Ugyanakkor ezek többsége ugyanúgy elmaradt a vírushelyzet miatt, mint a szövetségnél regisztrált fesztiválok. Ilyen értelemben tehát a járvány miatt kieső gazdasági teljesítmény becslésekor indokolt a figyelembevételük. A legnagyobb, rengeteg külföldi vendéget vonzó hazai megafesztiválok ráadásul nem is tagjai a szövetségnek, így a 300 rendezvényen alapuló számítás a BGE-s szerzők által is jelzett módon feltehetően alulbecsüli a szektor méretét.

1. A HÉTFA által a fesztiválokhoz rendelt 7-es értékű multiplikátorról sajnos a rövid összefoglalóból nem derül ki, hogy ez a kibocsátásra vagy a hozzáadott értékre, illetve a fesztivál költségvetésére, összes bevételére vagy pedig a látogatói költésekre vonatkozik, sem az, hogy a tovagyűrűző hatások milyen széles körére terjed ki (1-es, 2-es típusú vagy esetleg még szélesebb körű hatásokat figyelembe vevő multiplikátorról van-e szó). A legegyszerűbb, 1-es típusú végső keresleti hozzáadott érték multiplikátorok importra való elszivárgás nélkül, vagyis zárt gazdaságban sem lehetnek 1-nél magasabbak. Nyitott gazdaságban ennél jóval alacsonyabbak: 0,2-0,9 között mozognak. A BGE a vizsgált fesztiválok esetén 0,3-0,4-es értékeket mért. Az indukált hatásokat is figyelembe vevő 2-es típusú hozzáadott érték multiplikátorok ennél ugyan jóval magasabbak, de 1,5 körüli vagy afeletti értéket Magyarországon csak néhány ágazat esetében vesznek fel. Az 1-es típusú kibocsátási multiplikátorok az 1,1-1,9 tartományban, a 2. típusúak legfeljebb a 3-ig terjedő nagyságrendben fordulnak elő (lásd http://www.sze.hu/~koppanyk/web/public/PADS2017/EIA_Koppany_2017_konyv.pdf). Egy CGE-modell persze az input-output elemzésnél szélesebb körben képes figyelembe venni a gazdaságban bekövetkező tovagyűrűző hatásokat. A CGE-multiplikátorok értéke így akár az előzőeknél is magasabb lehet. A 7-es szorzó mindenesetre kiemelkedően magasnak tűnik. Különösen annak fényében, hogy a szakirodalom már az ennél jóval alacsonyabb standard input-output multiplikátorokkal kapcsolatban is a felülbecslést és annak lehetséges okait emlegeti, amelyek elkerülésére éppen a különféle korlátozó tényezők és helyettesítő hatások kezelésére képes CGE modellekben látja a megoldást.
2. Mindezek ellenére, amennyiben figyelembe vesszük a HÉTFA eredményei és a BGE elemzés között a fesztiválok számában, illetve az alkalmazott multiplikátorok szintjében meglévő különbségeket, akkor a két becslés nincs is olyan távol egymástól. Kérdés persze, hogy a fesztiválok számát és a multiplikátorok értékét tekintve melyik számítás áll közelebb a valósághoz? Mekkora gazdasági teljesítményt képvisel a fesztiválágazat: a GDP 0,1 vagy pedig 1 százalékát? Utóbbi esetben a tavalyi, éves szinten kb. 5 százalékos nemzetgazdasági (tehát minden ágazat teljesítményét magába foglaló) visszaesés ötödrészéért valóban az elmaradt fesztiválok lennének felelősek? S ez a hatás nagyjából azonos a GDP több, mint 20 százalékát adó feldolgozóipar -0,9 százalékpontos 2020. évi növekedési hozzájárulásával?
   

A BGE hatáselemzése során megvizsgált nyolc fesztivál látogatói költéseinek és költségvetésének részletes vizsgálata alapján elmondható, hogy a fesztivállátogatók kiadásainak túlnyomó része (több, mint 80 százaléka) az 55-56: Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, valamint a 90-93: Alkotó-, művészeti, szórakoztató, sport és szabadidős tevékenység ágazatok szereplőinél csapódik le. Az utóbbi ágazat bevételeiként jelentkezik a színpadi produkciókat és előadóművészeket nagy számban felvonultató családi és művészeti fesztiválok költségvetésének 60-70 százaléka is. Ezek alapján nem követünk el nagy hibát, ha elsősorban ennek a két gazdasági ágazatnak az elmúlt évre vonatkozó, KSH által közölt tényadatait vesszük alapul az előrejelzések – immáron egy év elteltével történő – visszaellenőrzése során.

A KSH 21.2.1.20. számú, „Hozzájárulás a bruttó hazai termék (GDP) változásához nemzetgazdasági áganként” elnevezésű STADAT táblája (https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0104.html) e tanulmány írásának időpontjában 2020-ra a kereskedelem, gépjárműjavítás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban (itt tehát a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás más szektorokkal összevontan szerepel) - 0,4 százalékpontos, a művészet, szórakoztatás, szabadidő, egyéb szolgáltatás ágazatban pedig - 0,2 százalékpontos értéket mutat. Ezek az ágazatok tehát 2020-ban együttesen 0,6 százalékponttal húzták vissza a magyar gazdaság teljesítményét.

A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátóipar a 21.1.1.6. STADAT tábla (https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0006.html) szerint 2019-ben a nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 2 százalékát (ez tehát egy pontosabb, a kereskedelmi és járműjavítási tevékenységet nem tartalmazó adat), a művészet, szórakoztatás és szabadidő ágazat pedig az országos érték 1,5 százalékát adta. A 21.2.1.6. tábla (https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0090.html) 2020-ban rendre 32, illetve 9 százalékos volumencsökkenést mutat e két ágazatban. Ezek alapján számolva, a kieső hozzáadott értékre hozzávetőlegesen -32% x 2 + -9% x 1,5 = -0,77 százalékpontos eredményt kapunk. Vagyis még nagyobbat is, mint az előzőekben (ahol a kereskedelem és gépjárműjavítás 2020-ban tapasztalt 1,2 százalékos volumennövekedésének ellensúlyozó hatása is érvénysült).

Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a szálloda- és vendéglátóipar 32 százalékos visszaesése csak jóval kisebb arányban tudható be az elmaradó fesztiváloknak, mint a sok más egyéb okból kieső normál vendégforgalomnak. S bár a művészet, szórakozás és szabadidő ágazat teljesítményének 9 százalékos visszaesésében feltehetőleg nagyobb arányt képviselnek az elmaradó fesztiválok, itt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak ezek a szabadtéri rendezvények, hanem rengeteg más kulturális program, színházi előadások, koncertek, mozilátogatások stb. maradtak el a korlátozó intézkedések miatt. Itt sem írhatjuk a közel 10 százalékos ágazati visszaesést teljes egészében a fesztiválstop számlájára. A 0,77 százalékpontos negatív GDP-hatásnak tehát minden bizonnyal csak egy kisebb részét okozhatták az elmaradt fesztiválok.

Források: http://www.kszemle.hu/tartalom/cikk.php?id=1911, https://uni-archiv.sze.hu/hirek-1/ideje-gazdasagi-agazatkent-gondolni-a-fesztivalturizmusra, https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200429/hatalmas-kart-okozhat-magyarorszagnak-ha-oszig-elmaradnak-a-fesztivalok-428958, https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0104.html, https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0006.html, https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0090.html, http://www.sze.hu/~koppanyk/web/public/PADS2017/EIA_Koppany_2017_konyv.pdf

Összeállította:

KOPPÁNY KRISZTIÁN – DR. SOLT KATALIN

PhD, egyetemi docens, vállalati kapcsolatokért felelős dékánhelyettes

Széchenyi István Egyetem, Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar

koppanyk@sze.hu